A prosztatarákról általában

A prosztatarák a férfiak rosszindulatú daganatos megbetegedései között a 2-3. helyet foglalja el, évente 1400-1500 férfi halálát okozza. A betegség kialakulásában hormonális tényezőknek, genetikai meghatározottságnak, étkezési szokásoknak, sexuális aktivitásnak tulajdonítanak jelentőséget. A prosztatarák a betegség korai stádiumában teljes sikerrel gyógyítható, a problémát az adja, hogy ilyenkor általában teljesen tünetmentes.

A prosztatarák tünetei

1.) a prosztata tömegének növekedése, a húgycső összenyomása révén fellépő vizelési panaszok (gyakori vizelés, éjszakai vizelés, vizeletrekedés)
2.) a daganatnak a húgycsőbe vagy a húgyhólyagba történő betöréséből adódó tünetek (véres ondó ürítése, vérvizelés, húgycsővérzés)
3.) a daganat környezetre terjedése tompa gáti, keresztcsonttáji, deréktáji fájdalmakat okozhat
4.) a hólyagalapot infiltrálva a felső húgyutak pangását, tágulatát hozhatja létre

A prosztatarák távoli áttéteinek tünetei
Elsősorban a csontokat érintve fájdalmat okozhat vagy váratlan csonttörések jöhetnek létre!

Általános daganattünetek jelentkezhetnek:
- gyengeségérzés
- fogyás
- vérszegénység
- Stb.

Prosztatavizsgálat

A prosztata-problémákkal mindenképpen érdemes időben urológushoz fordulni! Mivel a prosztata legjobban a végbélnyíláson keresztül érhető el, így az urológus síkosított gumikesztyűvel a végbélnyíláson benyúlva (ezt a vizsgálatot nevezik rektális digitális vizsgálatnak), az ujjával körbetapintja a prosztatát, illetve, ha szükséges arra nyomást gyakorolva folyadékmintát présel ki. Ha a prosztata már a tapintáskor is érzékeny, akkor minden bizonnyal prosztatagyulladás áll fenn.

A prosztata problémáktól szenvedők szerencséjére a kellemetlen RDV-vizsgálaton kívül, számos egyéb vizsgálat is létezik:
A végbélen keresztül végzett ultrahangos vizsgálat
A vérben található prosztata specifikus antigén (PSA) értékelése

E vizsgálatokkal ugyancsak megfelelő információk nyerhetők a prosztatáról. A PSA érték ugyan a gyakorinak mondható, jóindulatú prosztata-megnagyobbodásban is enyhén megemelkedhet, de a betegség követésére szintén megfelelő ez a módszer.


További vizsgálati módszerek:

Intravénás urográfia:
E vizsgálat során a vizelettel kiválasztódó röntgen-kontrasztanyagot juttatunk a vérbe. A vérkeringésbe juttatott kontrasztanyag (amely a vesén át kiválasztódik) a röntgenfelvétellel nyomonkövethető lesz a kiválasztó rendszerben, így kimutatja a kiválasztórendszer szűkületeit és tágulatait, a hólyag telítődésének időbeni változásait. A vizeletmintából cisztogramm-vizsgálattal a hólyagban maradt maradékvizelet jól detektálható, ám a vizelés utáni katéterezés vagy ultrahang-vizsgálat pontosabban méri ezt a mennyiséget.

Prosztatamasszás:
A prosztatamasszázs során nyert minta bakterológiai vizsgálata, a kórokozó rezisztencia vizsgálata jelentős szerepet játszik a prosztatagyulladás kezelésében, valamint segítséget nyújt a nem bakteriális eredetű prosztatagyulladás diagnózisának felállításában.

Prosztatarák stádiumai

A prosztatarák megítélésére a következő stádiumok használatosak:
1.) Stage I (A) - nincsenek prosztatarák okozta tünetek. A daganat a prosztatán belül helyezkedik el, vagy a jóindulatú prosztatanagyobbodás miatt végzett műtétnél, a szövettani vizsgálat során mellékleletként kerül felismerésre, vagy az emelkedett vérvizsgálati eredmény (magas PSA érték) miatt végzett prosztatabiopsia során diagnosztizálják. A daganatsejtek a prosztatának csak egy, vagy néhány területén találhatók.

2.) Stage II (B) - emelkedett PSA vagy fizikális vizsgálatnál tapintott elváltozás miatt végzett biopsia alkalmával kerülhet felismerésre, habár a daganatsejtek csak a prosztatán belül találhatók.

3.) Stage III (C) - a daganatsejtek túlhaladják a prosztata tokját és ráterjedhetnek a környező szervekre (az ondóhólyagot is beszűrhetik).

4.) Stage IV (D) - a ráksejtek ráterjedhetnek a nyirokcsomókra és/vagy a prosztatától távolabb elhelyezkedő szervekre vagy szövetekre úgymint csontok, máj, tüdő.

A prosztatarák osztályozható úgy is, hogy leírják a tumor nagyságát (T), a nyirokcsomókra történő ráterjedését (N), és a szervezet más részeire történő áttétképződést (M).
A betegség jellemezhető a szövettani megjelenés szempontjából, ami a daganat biológiai viselkedésére szolgáltat adatokat (grading).